Where Every Scroll is a New Adventure
Egyedül - Blog Posts
a szemeid, ha belenézek, tengerkék világ nyílik előttem;
de ebben a tengerkék világban katasztrófa van.
utálom, ahogy szólsz; beszélsz.
szavakat mondasz, melyek szerte szállnak,
s mondatokat többé nem formálnak.
kérdőjelek a testünk között,
mi ketten az ágy fölött.
én alattad és te a nyakamban;
a hideg ráz, mert maradtam.
futni akarok, el tőled, a gondolatodtól,
a hangodtól a fejemben,
s hümmögésedtől a fülemben.
hallom, ahogy duruzsolsz
és minden nappal tovább dacolsz.
azt mondom: szeretném, ha valaki megmutatná, hogy kell újra szeretni.
de igazából tudom hogyan kell; és azt is, kire gondolok.
ridegség.
kellemetlen téli fagy,
s köztünk levegő a hang.
már a lepedőt is csak félig húzom fel,
a másik felével takarózom;
az olyan, mintha itt lennél.
meg nem született, át nem gondolt gondolat vagyok a fejedben.
te nem tudod, hogy ott vagyok;
a tudatalattidban fel, s alá lopódzkodom.
mint megszokásból két kávét csinálni reggelente, aztán rájönni, hogy egyedül élsz.
a szerelem az,
amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,
de mégis szeretsz.
nem vagy itt:
fél lettem.
félelem;
rettegek.
sóvárgok
utánad.
álmodok
rólad.
mindenhol ott vagy.
a párnam huzatán az illatoddal;
a hajamban az ujjaid érintésével;
a combjaimon meleg leheleteddel;
a homlokomon forró csókoddal.
a takaró alatt,
az ágy felett;
a felszínen,
s az alatt.
a végtagjaimban te vagy a hideg levegő.
és a testemben a vörös és a fehér vérsejtek,
ha keverednek;
ha gondolok rád még mindig,
ez a rózsaszín köd.
te voltál az oxigén,
és most fulladok:
meg kell tanulnom újra levegőt venni.
nélküled.
annyi a miért,
hogy az ok-okozat egyre kevesebbnek tűnik.
árny vagyok;
hol a szekrényedben,
hol a szobád sarkában.
föléd hajolok.
– hallasz, de mégsem látsz.
279 és fél méter múlva forduljon a szívbillentyűk felé.
egyszer eléred azt a kort, amikor úgy érzed, akárhány kérdést teszel is fel egy embernek, vagy akármennyit is mesél magáról, sosem fogod egészen ismerni.
de ismered.
csak a benned lévő gyermek nem tudja, melyik a kedvenc színe és ez zavarja.
felnőtt embereknek nincs kedvenc színe...
19:05
Körülbelül 30 perce értem és te már itthon se vagy . Egésznap távol voltunk a munka miatt és ahogy kiszálltam az autóból se puszi se semmi ..
Lefürödtél és már itthon se vagy . Hosszú napon volt és csak azt vártam , hogy legalább együtt megvacsorázunk, megbeszéljük kinek milyen volt a napja és nézünk egy filmet mint ahogy régen ..
De mára már nincs ilyen … Egyedül vagyok és a könnyeimmel küszködők és te sehol se vagy ..
Fájdalmas a tudat , hogy mennyit változott a kapcsolatunk …
@mindigsblog
I sit here alone I don't need nobody now💔
~BANE-Scarlxrd~
~ Én legbelül, miközben majd szét esem, de stílusosan próbálom egyedül tartani magam és kihozni mindebből valamit, mielőtt túl késő lenne😂 (🥶🥹)
~ Mondd csak...
Szép az elmém, a lelkem?
Azt hiszem, ezeken kívül semmi másom nincsen...
~ Egyrészt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm. Másrészt az is igaz, hogy nincs olyan hónap az életemben, hogy ne történne valami faszság, ne jönne közbe valami. Fogy a türelmem és egyre jobban bosszant minden és mindenki. Egyre több dolog billent ki az egyensúlyomból, egyre több dolog állja az utamat. Nincs kedvem ehhez. Küzdöttem egyedül eleget, hogy kimásszak a gödörből, hadd pihenjek már...
/ . . . /
~ Ha megosztom veled a könyvtáram, mémekkel és funfactekkel, stréber, filozófikus, tudományos, vagy olykor elborult szarokkal spamellek, akkor érezd magad kibaszottul megtisztelve! Ez azt jelenti, hogy fontos vagy számomra!😒
/ Akkor mondom másképpen, konyhanyelven:
Kibaszott rétegek, mint a hagyma, tudod?! /
Minek beszélek ennyit önmagamban??😅😭
~ If loneliness is a killer, I am hell of a survivor!
~ Az egyik legjobb barátom és barátnője már a hivatalos, nyomtatott meghívójukat is átadták az esküvőjükre, aminek nagyon örülök és alig várom! 😇
Viszont 25 év után még mindig nincs olyan társas esemény az életemben, ahova egy partnerrel mehetnék, és ez kicsit kellemetlen, és nem is azért mert szólózom, hanem a magány miatt.
*egyáltalán jó-e még rám az öltönyöm?!
~ Nem tudom leszek-e valaha egész, elég, s egy darabban...
/ Néha fájnak a törések énem porcelánján, és olyan, mintha a szilánkok olykor-olykor belém hasítanának... /
én sem értem, de fáj valami itt bent...
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ Már én se tudom miért, de az érzés lappangva még bennem él, és az élénk emlékképek olykor felbukkannak egy kis kínzó gyötrelemért.
/ ne menj
a romok közé... /
~ Az elsődleges vonzalom és a kompatibilitás közötti kapcsolat nem mindig áll átfedésben. Azt nem választhatjuk meg, hogy ki az, akihez egyből vonzódunk, és az is megtörténhet, hogy a vonzalom később alakul ki, de az is, hogy a már meglévő megszűnik. Ne ez legyen az egyetlen mércéd, főleg, ha eleve kapcsolatban élsz...
/ A vonzalom nem, de a cselekedet tudatos döntés kérdése! /
~ Sacrifice & Lock In
Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.
/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /
Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...
/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /