Where Every Scroll is a New Adventure
~ A világ lassan égni kezd és hamarosan lángba borul. Ez a vihar előtti "csend" - sőt, már hallani a halk robajt a távolban...
Lehet mutogatni minden irányba, hogy itt ez a szar, ott amúgy tökre elbaszott ez meg az meg minden is, de felesleges. Elárulom én neked... Elárulom, mégpedig azt, hogy mindenhol egyre szarabb.
Mégis mire számítottál? Hogy a korrupció, az országokon belül zajló polgári kettéhasadás és a határokon túl kibontakozó háborúk (legyen az gazdasági, fizikai vagy kibertéri vagy akármilyen...) majd gazdasági jólétet hoznak?
Nem mutogatni, panaszkodni és kifogásokat kell keresni, hanem cselekedni kell, mégha észrevétlenül is.
/ Mindenhol egyre szarabb, és a fotel is egyre kényelmetlenebb /
/ Bármiféle fanatizmus kiábrándító - A gondolkodás szexi! /
A posztot ihlette a kommentháborúzó sekélyes emberek keresztes hadjáratai, fanatizmusa és dogmatizmusa
~ Sok embernek semmi szövegértési képessége, és sajnos aligha rendelkeznek kritikai gondolkodással. Alig van önálló gondolatuk és nem képesek értelmezni a dolgoknak a kontextussal együtt való elemzésére, sem azoknak a tér-idő intervallumban való elhelyezésére.
Következtetés: Egyeseket még csak félrevezetni, manipulálni sem kell ahhoz, hogy valamit félre vagy egyáltalán ne is értsenek.*
*a mai posztot ihlette: PISA és egyéb kompetencia felmérések Magyarországon, Facebook kommentharcosok leszámolásai egymással clickbait címes hírposztok alatt, továbbá empirikus kutatások, és létezésem tapasztalatai
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ 10 Év
Ennyi időm van arra, hogy utólérjem magam, azaz kompenzáljam a lemaradásaimat, majd felülmúljam magam. 10 évem van arra, hogy valamire való emberré váljak, hogy éljek a potenciálommal, kimaxoljam azt. 10 évem van arra, hogy eléggé váljak, majd annál is többé. Ennyi időm van arra, hogy a kis képzeletbeli birodalmam megalapozzam, mielőtt túl késő lenne, és fejemre omlana mindennek a gondolata. Legjobb az egészben, hogy csak az életem, a jövőm múlik rajta, hiszen élni szeretnék, nem pedig nyomorultként, éppen csak túlélni... Nem hibázhatok, az élen kell járjak és maximálisan kell teljesítsek!
/ A hegy sarkába szorítva; a káosz peremén járva /
~ Sacrifice & Lock In
Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.
/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /
Kezd eléggé zavaróvá válni, hogy az Instagram algoritmus előszeretettel promotálja az OnlyFans lakó nőket, ráadásul teljesen irreleváns tartalmak alatt is hirdetgetik magukat Instagrammon és Threadsen egyaránt (a többiről nem tudok nyilatkozni, nem használom őket).
Elég szomorú világ ez sok minden miatt, és az sem segít, hogy 18. életévük első napjánának első gondolata az, hogy OnlyFans accountot kreáljanak ezek az illetők...
Az is szomorú, hogy erre ekkora igény/kereslet van a másik nemnél... Legzavaróbb az egészben, hogy nem követek ilyen tartalmakat, mégis előbukkannak, hiába "etetem" mással az algoritmusomat...
/ "Szexi Algoritmus" /
az a gyerek voltam, aki legszívesebben
körülölelte volna az egész világot,
most az a felnőtt vagyok, aki
nem hagyja, hogy megöleljék
ha úgy érzed, senki nem szeret,
ha azt látod, senkit nem érdekelsz,
senki nem hallgat meg
csak csináld azt, amit én
írd ki a világnak, ami bánt
meg fogsz lepődni, hány ember
érzi ugyanazt, mint te
hát nem szomorú?