Where Every Scroll is a New Adventure
fél percre van szükségem ahhoz, hogy valakit a szívembe zárjak,
de egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy kiengedjem őt onnan
az sem számít, ha nagyon megbánt, mert akkoris szeretni fogom
talán nem fogunk többé beszélni, vagy találkozni, de hidd el
gondolni fogok rád minden nap, nem akarok, de nem tehetek ellene semmit
néha a barátok olyanok, mint a víz
kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,
visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek
de talán az igazi barátaid benned élnek,
nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből
a barátokban való csalódás azt eredményezi,
hogy egy idő után helyettük maguknban csalódunk,
mert az egyszerűbb és fájdalommentesebb
azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz
a barátaim és köztem
bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert
túlságosan fájna a tudat, hogy
megint elfelejtett mindenki
és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom
szóval inkább elviselem azt, hogy mindig
hanyagolnak, de ha szükség van rám
elvárják, másodperceken belül válaszoljak
lenémítottam 24 órára majdnem mindenkit
nagyon furcsa érzés, hogy nem hiányolom
a kényszeredett beszélgetéseinket
amikor szükségem lenne valakire :
-most nem érek rá, mert takarítok/filmet nézek/zenét hallgatok
amikor valakinek rám van szüksége :
*felkelek hajnali kettőkor, vagy el sem alszom addig holott másnap iskola, összecsapom az online dolgozatom, hogy minél hamarabb segíthessek...*
érezni a különbséget?
mindig azt hittem vannak emberek, akikre számíthatok, de rájöttem, hogy nincsenek
mikor meghalt apukám, teljesen egyedül maradtam
az egyetlen barátom pedig órákkal később válaszolt, hogy nem ér rá telefonálni, mert éppen pakol
mintha nem lehetne öt percre abbahagyni
mintha én sose hagytam volna félbe semmit, hogy meghallgassam
mintha ellenkező esetben ő nem vágyott volna arra, hogy valaki meghallgassa
csak nem akartam egyedül maradni
Ugye ismered azt az érzést, amikor csak ülsz és a telefonodra meredsz, azon morfondírozva, hogy visszaírj e valakinek? Én ismertem. Most is így éreztem. De tudtam, hogy ha visszaírok, ha nem… mindkettőnk szívét darabokra töröm majd.