Where Every Scroll is a New Adventure
néha a barátok olyanok, mint a víz
kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,
visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek
de talán az igazi barátaid benned élnek,
nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből
a barátokban való csalódás azt eredményezi,
hogy egy idő után helyettük maguknban csalódunk,
mert az egyszerűbb és fájdalommentesebb
azt hiszem a holnapi nap sorsfordító lesz
a barátaim és köztem
bár holnap este ezt le fogom tagadni, mert
túlságosan fájna a tudat, hogy
megint elfelejtett mindenki
és a magány gondolta a legijesztőbb rémálmom
szóval inkább elviselem azt, hogy mindig
hanyagolnak, de ha szükség van rám
elvárják, másodperceken belül válaszoljak
amikor szükségem lenne valakire :
-most nem érek rá, mert takarítok/filmet nézek/zenét hallgatok
amikor valakinek rám van szüksége :
*felkelek hajnali kettőkor, vagy el sem alszom addig holott másnap iskola, összecsapom az online dolgozatom, hogy minél hamarabb segíthessek...*
érezni a különbséget?
annyire igyekszem mindig másokat boldoggá
tenni, hogy teljesen elfelejtettem,
hogy most nekik kellene engem boldoggá tenniük
annyira ironikusnak tartom, hogy mindenkit
megvigasztaltam,akinek valaha szüksége volt rá
és úgy érzem mindenki átnéz a problémáim felett most
csak, hogy ne kelljen foglalkozniuk vele