Where Every Scroll is a New Adventure
Hiba - Blog Posts
A világ hatalmas hibája vagyok, érzem
Elrejtőznék, mennék, hisz félek
Csakhogy ne kelljen neked ezt az arcot nézned
Ezt, melyet kifárasztott a gyötrelem
Rossz tükörből visszanéz rám egy förtelem
Hallom a hangom és csak folyik le a könnyem
Remegve tántorgok a meghasadt föld repedésein
Megállok, zokogva nézem a hegeim
Nem érzem a saját lépéseim
Van egy rossz szokásom (több is van...), mely abban nyilvánul meg, hogy gyakran lealacsonyítom magam, mihelyt valaki jónak talál valamit bennem vagy megdícsér valamiért. Nem szerénységből, alázatosságból teszem, hanem mert nem akarok illúziókat és elvárásokat teremteni másokban, továbbá nem gondolom úgy, hogy igaz lenne bármi az állításból, csupán félreértés lehet az...
annyira szeretem néhány emberben azt, hogy másban csak a hibákat látják meg, magukban meg a legnagyobb hibájukat is tökéletesnek vélik.
nem baj, ha szereted magadat, és nem látod hibáknak azokat, amiket mi ( többiek ) annak hiszünk
de attól még nem kellene mindenkiben hibát keresni és ezzel megpróbálni tönkre tenni őket
kedves, senki sem tökéletes, és olyan hibákat felnagyítani, amin az adott ember dolgozni és javítani próbál, az undorító.